Lélektől lélekig
Egy szív dobban,
Egyetlen pillanat,
Egy szív hangja,
Mely örökre megragad.
Az álom tengerén,
Az éjszaka közepén,
Oly csalóka,
És mégsincs ébredés.
Alkonyatban ébredés,
Ébredésben álom tengerén
Hajózz, ha hosszú útra mész
Nézz, nézz az ég felé,
Mikor, a szív dobban még,
Sodor a végtelen szépség,
Még, még semmi sem elég,
Örok érzés, csak a miénk.
Két szív, két lélek,
Egyetlen látomas,
Két vég a létben,
És mégis egymásra várt.
Érzés minden gondolat,
Szavak nélkül is mindent megkaphatsz,
Elég, elég ha hozzám érsz,
Selymes bőröd csak az enyém,
Mikor hosszan rám néztél,
Minden öröm csak az enyém,
Nevess, az mindig hozzám ér,
Daloló szívem, csak a tiéd.
Két sors, két végzet,
Örökre összefort,
Nézz a napba
És lásd a csillagot.
Alkonyatban ébredés,
Ébredésben álom tengerén,
Látomás végleg valóság,
Dalolj, dalolj ha hozzám érsz,
Mikor, hosszan rám néztél,
Mikor, a szív dobban még,
Mikor, liliom illat kél,
Hajozz, és nézz az égre még,
Sodor a végtelen szépség,
Nézz, nézz a napba még,
Mosoly, mosoly mely étet még
Minden csillag csak a miénk.
Mind csak a miénk…
Csak nézz és mosolyogj örökké
Nézz a napba még
És lásd a csillagot…
Én veled táncolnék örökké,
Persze mindig a végtelen közepén,
És igy, igy lenne jó…
Alkonyatban éredés,
Ébredésben álom tengerén,
Hajozz, ha hosszú útra mész,
Nézz, nézz az ég felé,
Mikor, a szív dobban még,
Sodor a végtelen szépség,
Még, még semmi sem elég,
Örök érzés, csak a miénk.
Két szív dobban,
Végtelen látomás,
És egy álom mostan
Mégis valóra vállt…